Elvállaltam egy ausztriai munkalehetőséget

Sokszor elgondolkodtam már rajta, hogy mi lenne, ha kimennék én is külföldre dolgozni, mint számos ismerősöm, de valahogyan, mindig visszakoztam a tervezés közben.mountains-366764_640

A külföldi munka

Sok ismerősöm mesélt már róla, hogy milyen kint dolgozni. Mindenkinek vannak pozitív, és negatív véleményei is.

Majdnem minden betöltendő állás formában van, vagy volt ismerősöm, aki a tapasztalatait mesélte.

A bátyám például évekig pincérként járt ki dolgozni. Sőt, az utolsó 3 évben, ugyan arra a helyre járt vissza. Ő is szerette azt a helyet, és a főnök is szerette őt, és a munkáját is tisztelte. Egyik alkalommal kint is jártunk nála a párommal, hogy meglátogassuk, tényleg nagyon helyes kis hotel volt. Az étterem is nagyon szép volt, minden fából. Tipikus ausztriai kis éttermet kell elképzelni. Fa pult, asztalok, minden olyan helyes volt, a kockás terítővel, és a muskátlikkal. Nagyon szép volt, de annyira mégsem, hogy azt mondjam, hogy én ki szeretnék menni. Persze az is zavart, hogy hiába volt némi nyelv tudásom, nem igazán tudtam kommunikálni. Minden táj egységnek, mint nálunk is, megvan a maga táj szólása. Volt ott egy törzsvendég, de egy mukkot nem értettem abból, amit mondott. Így nem is akartam vele nagyon beszélgetni.

A másik példa, a barátnőm, aki szobalányként dolgozik kint. Nem panaszkodott igazán soha. Ő csak 1,5 éve jár ki dolgozni, még nem volt olyan hely, ahová szívesen vissza ment volna. Igaz, a munkáját mindenhol elfogadták, és becsülték, mert tisztességesen elvégezte, de soha nem kötődött egy helyhez sem igazán.

A másik példa, egy mosogatói állás. Hát igazán erről nem sokat tudok, mert csak futólag hallottam róla pár dolgot, a bátyám ismerőse által. A munka nem volt rossz, de valahogy minden hellyel baja van ennek a csajnak. Ha véletlen összefutunk, és beszélgetünk, minden helyről van valami negatív véleménye, sőt általában csak az van. Én nem is értem, hogy neki miért nincs soha pozitív tapasztalata. Bár igazából sejtem azt gondolom, kicsit problémás ember.

Az ilyen embereknek soha nem fog semmi elég jó lenni.

A nyár

Sok unszolás után, és most már nem vagyok kis fruska én sem, így úgy döntöttem, hogy nekivágok, az ausztriai munkalehetőségeknek én is. Hogy miért döntöttem így? Anna barátnőm hazajött, most pár hétig itthon lesz. Elmondta, hogy milyen remek helyen van, és hogy milyen kedvesek a főnökök, mert ez család csinálja. A férj szakács, a felesége az irodán van, a gyerekek pedig tanulnak, általános iskolások. A nagymama szokott segíteni a konyhán, és csak áradozott tovább.

Aztán felvetette az ötletet, hogy menjek ki vele dolgozni. Őt visszahívták dolgozni, ő pedig igent mondott. Hosszú idő után először. Aki ott van, nem jön vissza kollega nője, és ha én kimennék vele, akkor együtt dolgozhatnánk. nem idegen helyre mennék, és idegenekkel dolgoznék, hanem vele. Így mégis csak más lenne a helyzet, mint ha egyedül utaznék az ismeretlenbe.

Mondtam neki, hogy adjon egy napot legalább, hogy át tudjam gondolni a dolgot, hogy hogyan is lenne jó. Persze ezzel nem volt gond, de mondta, ne gondolkodjak sokat, mert ez egy szuper lehetőség, közösen dolgoznánk, ismerjük egymást, nem lesz baj.

Végül igent mondtam az állás ajánlatra. Gyorsan telefonált is kintre, hogy ne keressenek mást, mert ő visz egy jó munka erőt. Pár hét múlva indulunk ki. Nem mondom, hogy nem izgulok, hiszen még soha nem dolgoztam külföldön, de nem leszek egyedül, hiszen ott lesz a barátnőm is, így azért sokkal bátrabb vagyok.